Állami támogatással vagy nélküle

A FORATOM vezérigazgatója Jean Pol Poncelet internetes blogjában reagál az Európai Szélenergia Egyesülés jelentésére, amelyben azt állítják, hogy „a fosszilis energiahordozók és az atomenergia nagymértékű állami támogatása valamint a szabályozott árak továbbra is inkább szabály, mint kivétel marad”. A FORATOM mindig is azt a véleményt képviselte, hogy az atomenergia a megújuló forrásokkal együtt fontos összetevője az alacsony szén-dioxid kibocsátású energiatermelésnek. Ebből a szempontból az európai nukleáris iparnak és a megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezések gyártóinak közös céljaik vannak. Ezzel együtt az igazság az, hogy a megújuló források, főleg a nap- és szélenergia a kapja a legtöbb állami támogatást, amely nélkül ezek a források nem tudnának piaci szereplővé válni. Az atomenergia ma a belső piacon önmagában is versenyképes anélkül, hogy közpénzekből támogatásra szorulna.

Az Európai Unió célul tűzte ki az egységes energiapiac megteremtését 2014-ig, amely a tisztességes gazdasági verseny révén a fogyasztói árak csökkenését eredményezi. Emellett a CO₂ kibocsátás csökkentése az EU-ban 20%-kal 2020-ig, és 50%-kal 2050-ig, nem érhető el célzott állami támogatási rendszer nélkül.

Az Unióban 2009-ben hozzávetőlegesen 35 milliárd eurót fektettek be a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekbe. A 27 tagországból 23-ban a megújuló forrásokkal termelt villamos energiát kötelező rögzített áron átvenni, amely magasabb a piaci árnál. Az Egyesült Királyságban például a fogyasztói villamosenergia-számlák 1.34 milliárd euróval lettek magasabbak 2008-ban és 2009-ben a megújuló energia támogatására bevezetett árkiegészítés miatt (Renewable Obligation). Németországban a 7% villamos energiát termelő szél- és napenergiát évente 5 milliárd euróval támogatják. Szlovákiában a napelemekre adott állami támogatás a 2010 évi 10 millió euróról 2011-ben 117 millió euróra növekedett. És még lehetne a példákat sorolni.

Az atomenergiára néhány országban kiegészítő adókat vetnek ki, amelyből a megújulók támogatását finanszírozzák. Például, Németországban 2010-ben vezették be a nukleáris fűtőanyag-adót annak a megállapodásnak keretében, amely értelmében az atomerőművek üzemidejét meghosszabbították. Ezt az adót akkor törölték el, amikor a német kormány az atomerőművek gyorsított ütemű bezárását határozta el. Svédországban az atomenergia adó mértéke 0.67 euro/kWh, ami az atomerőművek működési költségének csaknem egyharmadát teszi ki. Belgiumban a kormány a nukleáris adót évi 550 millió euróra növelte annak ellenére, hogy az ország két reaktorát 2015-ben leállítják.

Az atomenergia az egyetlen olyan energiaforrás, amely teljes mértékben fedezi saját hulladékainak kezelési költségeit, ami további árelőnyt jelent a többi energiaforrásnak, elsősorban a fosszilisaknak. A radioaktív hulladékok kezelésére átlagban a villamos energia előállítási költségeinek 5%-át fordítják és az erőmű leszerelési költségeit pedig a létesítési ráfordításokba számítják be (kb. az építési költség 15%-a).

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a szél nem fúj mindig, a nap nem süt állandóan. Szükség van tartalék kapacitásokra, hogy a villamos energia ellátás folyamatos legyen. Nem mindegy, hogy milyen fűtőanyaggal valósítjuk meg tartalékok képzését. Érdemes megjegyezni, hogy a megújuló források (elsősorban a szél) felhasználásában élenjáró Dániában minden megtermelt kWh villamos energia 840 g CO₂ kibocsátásával jár. Belgiumban ez az érték 240 g, Svédországban 40 g. Ennek az oka, hogy Dániában a tartalékkapacitásokat szénre alapozták. (Az atomerőmű fajlagos széndioxid-kibocsátása mindössze 5 g/kWh).

Végezetül Poncelet úr rámutat arra, hogy mind a megújuló forrásokkal, mind a nukleáris energiával működő erőművek építését gazdaságilag vonzóvá kell tenni, mert ez a kulcsa mindannyiunk közös céljának elérését, az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság létrehozását .

(Forrás: FORATOM blog)

2012. november