2005. október
A hidegháború éveiben a világ legnagyobb uránkészletei a föld alatt maradtak az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében. Most viszont heves viták folynak az ausztrál uránbányászatot érintő korlátozások feloldásáról a Föld globális felmelegedésének megelőzése érdekében.
A becslések szerint a világ ismert uránkészleteinek 40%-a Ausztráliában található, de a világon forgalmazott uránnak csupán a 20%-a származik innen, mivel még 1984-ben erősen korlátozták az exportot.
Ausztrália az egyetlen olyan urántermelő ország, amelynek nincs atomerőműve, de ez a helyzet megváltozhat. Az egyik legbefolyásosabb szakszervezet (AWU) szerint az atomenergetika az egyetlen reális eszköz arra, hogy Ausztrália növekvő energiaigényét kielégítse a széndioxid kibocsátás növekedése nélkül.
Érdemes megjegyezni, hogy Ausztrália az USA mellett nem csatlakozott a kiotói jegyzőkönyvhöz, hanem ehelyett egy külön egyezményt irt alá az USA-val, Japánnal, Dél-Koreával, Kínával és Indiával a globális felmelegedést megelőzésére elsősorban tiszta technológiák átadásával. Az egyezmény jelentőségét az adja, hogy ezekből az országokból származik világ üvegházhatást okozó gázkibocsátásának fele.
Az exportkorlátozás enyhítésének akadálya lehet viszont az, hogy Ausztrália éppen azokba az országokba szállít nagy mennyiségben szenet is, amelyek potenciális urán vásárlók lennének. Ugyanakkor az ausztrál kormánynak nincs sok ideje a döntés meghozatalára, mert Kanadának már is a legnagyobb részesedése az uránpiacon, noha geológiai készletei sokkal kisebbek.
Az uránoxid ára a világpiacon az utóbbi két évben csaknem a duplájára növekedtek, miután a leszerelt volt szovjet atomfegyverekből származó készletek elfogytak és az uránbányák jelenlegi termelési kapacitása csak az atomerőművek igényeinek felét fedezi.
(Asia Times Online)
2005. október
A Nemzetközi Valutaalap egyik rendezvényén Thierry Breton, francia pénzügyminisztere sürgette az atomerőművek és más olajkímélő technológiával működő erőművek építését a magas olajárak miatt. A nagy olajfelhasználó országoknak komolyan fel kell készülni az olaj utáni korszakra. A miniszter véleménye szerint a túl magas olajár arra késztetheti a fejlett ipari országokat, hogy felújítsák atomerőmű építési programjaikat. „Ha az olajtermelés nem tart lépést az igényekkel más megoldást kell találni és emiatt komolyan fontolóra vesszük az atomerőművek számának jelentős növelését” – mondta Thierry Breton.
(FORATOM)
2005. október
Az Eurobarometer ez év első felében végzett és most közzétett adatai szerint az Európai Unió lakosai nem eléggé tájékozottak az atomenergiát érintő kérdésekben. A felmérés sok ellentmondásos adatot tartalmaz, de talán a leginkább figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek csaknem háromnegyed (74%) úgy érzi, hogy nincs elég ismerete és információja a radioaktív hulladékokról. A legjobban a svédek és a szlovének informáltak (51 és 47%) őket követik a finnek (43%).
Az atomenergia elfogadottsága országonként nagy eltéréseket mutat. Négy országban az atomerőművek támogatottsága eléri vagy meghaladja a 60%-ot. A sort Magyarország (65%) és Svédország (64%) vezeti, s őket követi Litvánia (60%). A nukleáris villamosenergia-termelésnek legnagyobb ellenzői az osztrákok (88%-os elutasítás).
Ugyanakkor például arra a kérdésre, hogy csökkenti-e az atomenergia az olajimporttól való függőséget a megkérdezettek 61%-a válaszolt igennel, és a felmérésben résztvevők 62%-a gondolja úgy, hogy az atomenergia alkalmazása csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
A négy évvel ezelőtti felmérés eredményeihez hasonlóan az atomenergiával kapcsolatos legmegbízhatóbb forrásnak a civil szervezeteket (39%) és a független tudósokat (38%) tekintik. Csökkent viszont a kormányok és a sajtó tájékoztatásába vetett bizalom. Ebben az évben csak 19% tartotta a kormányszerveket megbízható hírforrásnak, a sajtót még ennél is kisebb arányban (13%) gondolták szavahihető.
Egy amerikai felmérés szerint az amerikaiak 55%-a támogatná egy új atomerőmű építését az USA-ban és csak 24% ellenzi azt. A Rasmussen Reports által ez év augusztusában végzett felmérés azt mutatja, hogy az amerikai lakosság 87%-a úgy gondolja, hogy az USA-nak csökkenteni kell az importált olajtól való függőségét. A gyorsan növekvő olajárakkal magyarázható, hogy mind több ember támogatja az atomenergiát. A nagy áremelkedés előtt ez év júniusában az új atomerőművet csak a megkérdezettek 44%-a támogatta, és 35%-a ellenezte.
(Eurobarometer – FORATOM – WNA)
2005. október
A megújuló energiára vonatkozó EU direktíva 2001 óta van érvényben. Ebben a dokumentumban fogalmazták azokat a célokat, amelyek szerint 2020-ra a megújuló forrásokból termelt villamos energia részarányának a 2001 évi 15.2%-ról 2010-re 22.1%-ra kell növekednie. Ez a növekmény segíti elő, hogy az EU teljesítse a megújuló források 12%-os részarányát a teljes energiafogyasztásban 2010-re. Noha sok tagország csak nehezen birkózik meg a direktívából következő nemzeti követelményekkel, egyes környezetvédő csoportok 2020-ra még nagyratörőbb célokat szeretnének megfogalmazni.
Az Európai Parlament ez év szeptember 29-én fogadta el Claude Turmes, luxemburgi zöldpárti képviselő jelentését, amely rámutat, hogy az Európai Unió vezető szerepét a megújuló energiaforrások hasznosításában és felhívja a Bizottságot, hogy új jogi szabályozással támogassa ezt a területet
Ezzel kapcsolatban az EURELECTRIC ( villamosenergia-ipar európai egyesülete) bírálta a kormányokat, amiért „lényeges és korlátlan” szubvenciókat adnak a megújuló energiaforrásoknak. Az egyesület meg van győződve arról, hogy kiegyensúlyozott fejlődés ezen a területen csak olyan szabályozási környezetben tartható fenn, amely a versenyre épülő piacra épül. Ezért a megújuló energiaforrások támogatásának piacalapúnak, tőkehatékonynak kell lennie, hogy el lehessen kerülni a piaci verseny torzítását. Az EURELECTRIC a megújuló források támogatásának összehangolását is fontosnak tartja.
Az EUROCHAMBRES üdvözölte azt a tényt, hogy a Bizottság nem állapitott meg mennyiségi célokat a 2010 utáni időszakra. „Hosszútávon ez hátrányosan érintené a megújuló energiaforrások hatékony piaci versenyét és visszavetné a még megfelelőbb és költséghatékony megoldások felkutatását az egyesitett piacon.” – mondta Paul Skehan, főtitkárhelyettes. Ezen túl az EUROCHAMBRES támogatja, hogy a tagországokban egyszerűsítsék a megújuló energiák hasznosítására indított projektek tervezését és engedélyezését.
Az Ipari Energiafogyasztók Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Industrial Energy Consumers, IFIEC) szerint egyensúlyt kell találni a műszaki haladás, a biztonságos energiaellátás és a környezetvédelem által felvetett problémák megoldásában. A fogyasztó szempontjából az egyik legfontosabb szempont az állandó és megbízható áramellátás. Emiatt az IFIEC bírálja az Európai Uniót, amiért túlzottan a szélenergia fejlesztésére koncentrál, hiszen az időjárási tényezők ezt az energiaforrást bizonytalanná teszik.
(EuroActive)
2005. október
A FORATOM K+F munkabizottsága októberben tárgyalja A 2007-2011 közötti nukleáris kutatások programjának tervezetét és állásfoglalást alakit ki róla. A program hosszú előkészítés után alakult ki és a FORATOM már eddig is többször véleményezte. A jelenlegi tervezetet már az Európai Bizottság terjeszti jóváhagyás céljából a Tanács elé.
Az EURATOM keretében tervezett kutatások tartalmazzák mind a maghasadásos, mind a fúziós atomenergia kutatásokat. Korábban a FORATOM javasolta, hogy a jelenlegi atomenergetikát támogató kutatások négy területre koncentráljanak, amelyek a mostani tervezetben meg is jelennek. Ezek a radioaktív hulladékok kezelése, az atomerőművek biztonsága, a sugárvédelem és az emberi erőforrások, illetve a szakember képzés.
A nukleáris kutatások költségvetése egyre zsugorodik az EU-ban, ami megfigyelhető abból is, hogy ezek részaránya a 4., 5. és 6. keretprogramban egyre csökkent (10.1%, 8,4% és 7%). A 7. keretprogramban ez az arány alig haladja meg a 6%-ot. Ez kétségessé teszi, hogy a fúziós témákon kívül más kutatási-fejlesztési területek kaphatnak-e egyáltalán támogatást, hiszen a fúziós kutatások finanszírozását nemzetközi megállapodások határozzák meg
(FORATOM)
2005. október
Ian Fells, professzor, az új és megújuló energiákkal foglalkozó angliai központ elnöke az EU Reporter-ben megjelent cikkében azt írta, hogy
A ’fenntartható fejlődés’ iránt tapasztalható lelkesedés sok politikusban azt a reményt kelti, hogy a zöld, megújuló energiaforrások megmentik a világot. Ez délibáb kergetés. A következő ötven évben nekünk valamennyi ’tiszta (CO2 kibocsátás mentes) energiára’ szükségünk van, amit csak alkalmazni tudunk Angliában és Európában. Ez azt jelenti, hogy annyi megújuló víz-, szél-, hullám-, ár-apály és napenergiát, biomasszát és atomenergiát kell hasznosítanunk, amennyire csak képesek vagyunk, ha le akarunk szakadni az egyre jobban belénk kapaszkodó közel-keleti olaj és gáz horogról, és biztosítani akarjuk magunk számára a gazdasági növekedést. Butaság lenne az atomenergiát a megújulókkal szembe állítani, mintha ezek alternatív stratégiák lennének. Egyszerű számtan példa megmutatja, hogy ez nem így működik. Döntésekre, esetleg fájdalmas döntésekre van szükség, mert ha késlekedünk, később a helyzet csak romlani fog.”
2005. április
2003-ban Németország volt a világelső a szélenergia hasznosítása terén, ami a törvényi
rendelkezéseknek köszönhető. Szélenergiából összesen 14 350 MWe villamos energiát
állítottak elő, amelynek közel fele az országnak az E.ON áramszolgáltatóhoz tartozó
részére volt rákapcsolva Dániától Ausztriáig. Egy E.ON-tól származó jelentés elemezte
az ezzel járó üzemviteli kihívásokat. 2003-ban mintegy 18,6 milliárd kWh villamos
energiát tápláltak be szélturbinákból, amely hozzávetőleg 4%-a az országban termelt
teljes villamosenergia-mennyiségnek (szemben az atomerőművekből származó 28%-kal).
Erre a távvezeték-hálózat üzemeltetői átlag 9 eurócent/kWh-t fizettek ki, ami több
mint kétszeresen a normál költségnek. Az E.ON területén 2003 folyamán a maximális
szélenergia-betáplálás 80%-a volt a beépített kapacitásnak, az átlagos betáplálás
16,4%-át tette ki az átlagos kapacitásnak, és az év több mint felében 11%-át sem
érte el a kapacitásnak. Amikor a villamosenergia-szükséglet rendkívül nagy volt
a téli hideg vagy a nyári hőség miatt, a szél nem sokat tudott segíteni. Ezenkívül
a szélturbinákból betáplált energia mennyisége gyorsan változhat, ami azzal jár,
hogy gyorsan tartalékforrásokat kell a hálózatra kapcsolni, amelynek a szélenergia-kapacitás
több mint 80%-ára kell rúgnia.
A teljesítményigény alakulásának a hagyományos vezérelhető villamosenergia-termelő
kapacitásokhoz való igazítása könnyen megvalósítható. A szél esetében azonban az
előrejelzés megbízhatatlan, és tekintettel az innen származó bemenet csaknem véletlenszerű
jellegére, ellenőrizhetetlen ingadozások lépnek fel az energiatermelési oldalon,
amelyek majdnem felét teszik ki a szélkapacitásnak. Ez azt jelenti, hogy a szélkapacitás
60%-áig terjedő tartalékokat kell készenlétben tartani a terheléskiegyenlítés céljára,
ezeket kell gyorsan a hálózatra adni, illetve levenni onnan. 2003-ban egyedül az
E.ON számára nagyjából 100 millió euró költség merült fel innen, amit a társaságnak
díjként kellett fizetnie hagyományos erőművek üzemeltetői részére. Az áramellátás
stabilitásának (feszültség és frekvencia tekintetében) garantálása nagy kihívássá
lett az E.ON számára emiatt, továbbá a szélenergia-betáplálással összefüggő egyéb
műszaki jellegű okokból.
Az egyik további probléma, amely nem csupán Németország területének az E.ON-hoz
tartozó részét érinti, a távvezeték-hálózat infrastruktúrája. Az erőművek legnagyobb
része annak a helynek a közelében épült, ahol az energiára szükség van. A szélturbináknak
azonban a legszelesebb vidékek előnyeit kell kiaknázniuk, és ezek a területek gyakran
hiányosan vannak ellátva elektromos távvezetékekkel. Az E.ON azzal a problémával
került szembe, hogy 290 km hosszúságú nagyfeszültségű távvezetéket kell építenie
190 millió euró költséggel. Ha a part menti szélturbina-telepek fejlesztése a tervek
szerint halad, a költségek sokkal nagyobbak lesznek. Ezen túlmenően problémát jelent
az energia nagy távolságokra történő továbbításával járó átviteli veszteség.
(E.ON Wind Report, 2004.)