A világ uránkészletei

A világ jelenlegi ismert uránforrásai körülbelül 90-100 évig kitartanak, ami magasabb szintű biztosított erőforrást jelent, mint a legtöbb ásványi anyag esetében szokásos. A jelenlegi geológiai ismeretek alapján valószinű, hogy a kutatások további forrásokat fognak feltárni.

Az urán nem ritka elem, és potenciálisan visszanyerhető koncentrációban fordul elő sokféle geológiai környezetben. A többi ásványhoz hasonlóan a geológiai kutatások előrehaladásával növekszik az ismertté váló készletek nagysága. Például, 2005-2006 során az intenzív feltáró munka eredményeként a világ ismert uránkészletei 15%-kal növekedtek. Ezért nincs ok arra, hogy olyan uránhiányra számítsunk, amely megakadályozná, hogy a hagyományos atomerőmű évtizedekig vagy akár száz évet meghaladó időszakban egyre nagyobb szerepet töltsön be a világ energiaigényének kielégítésében. Ez túlmenően, ha az atomenergia-lehetséges technológia fejlesztéseit is figyelembe vesszük, a rendelkezésre álló nyersanyag forrás drámai módon megnövekedhet.

A bányák leggyakoribb uránterméke az U₃O₈, amely körülbelül 85% uránt tartalmaz. A készletek megoszlását országonként egyenetlen, a világ uránkészleteinek kétharmada 5 országban koncentrálódik (Ausztrália, Kazahsztán, Kanada, Oroszország, Namíbia).

A jelenlegi globális uránigény körülbelül 67 000 tU/év. Ennek túlnyomó részét az energiaszektor fogyasztja el, kis mennyiséget fordítanak még orvosi és kutatási célokra. Jelenleg az urán körülbelül 46% -a származik hagyományos bányákból (külszíni és föld alatti művelésből), körülbelül 50% -a in situ kimosásból származik, 4% pedig más ásványi kitermelés melléktermékeként nyernek ki.